Beszéljünk most konkrétumokról!

Lakner László: Kötél (Schema de principe ) 1970

Lakner László: Kötél (Schema de principe ) 1970

A sikeres műtárgy befektetés egy létező műfaj, ami ellen felemelem a szavam az az ezzel kapcsolatos hamis, félrevezető, általánosító kommunikáció. Az ebből eredő csalódások rombolják a bizalmat, ami talán a legfontossabb tényező a sikeres műkereskedelemben. A kiábrándultság következményeit már átélhettük a 2008-as válság után és valójában ez a hibás kommunikáció az egyik ok, ami miatt a piac a mai napig sem tért magához, az ugyancsak hamis sikerproganda ellenére sem.

Ismét műtárgy befektetés.

Igen, én már többször próbáltam rávilágítani, hogy ez nem helyes, sőt helytelen marketing üzenet. Sokan más véleményen vannak és talán ez az oka annak, hogy egyre több cikk jelenik meg ebben a témában, persze ebben a sajtó is ludas, hisz nem érdekli az esztétika, se a szellem – a pénzügyi siker azonban annál izgalmasabb számára.

Pedig nem vagyok egyedül a véleményemmel. Dávid fiam évekig dolgozott a londoni Sotheby’s-nél, ahol egy vele készült interjú kapcsán a sajtóosztály megtiltotta neki a befektetés szó használatát, a szó bármilyen összefüggésben is legyen az aukciósházzal. Sokan nem akarják érteni, hogy aki a művészetet befektetésként aposztrofálja, az degradálja a művet, a művészt, és általában a művészetet, valamint olyan elvárást támaszt a művekkel szemben, ami nagy valószínűség szerint nem telejsülhet, azaz csalódáshoz vezet és ez végsősoron negatív hatással van a piacra, úgy általában. Szeretném megjegyezni, hogy mindez fokozottan igaz magyarországon, ahol nincs professzionista háttér, nincs valódi piac, így valódi piaci folyamatok sincsenek – nincs pénz, kevés a gyűjtő és általában tőkeszegények a szereplők. Mindezekről oldalakat írhatnék vagy beszélhetnék, de itt most nem ez a cél. Provokatív céllal írom ezt a bejegyzést. Mindenki fújja a magáét és az olvasó vagy a leendő gyűjtő meg vagy ide, vagy oda áll, azaz nem jutunk sokkal előbbre és a dolgok, pontosabban az állandó biztatás a befektetésre nemhogy csökkene, hanem inkább erősödik. Ez javarészt köszönhető a különféle tanfolyásoknak, ahol természetesen az egyik hívószó a befektetés és a meggazdagodás lehetőségének hamis délibábja. Fontos megjegyeznem, hogy igazi hozzáértés és piaci tapasztalat nélkül nem ajánlott még csak próbálkozni sem a befektetéssel. Igazi hozzáértés, már amit én annak tartok, ahhoz évtizedek kitartó munkája, tanulás, sok tízezer kép „láthatása“, piaci tapasztalatok, született kvalitásérzék és jó szem szükségeltetik. Ezt nem váltja ki pár hónap rácsodálkozás, még akkor sem, ha a gyorstalapaló hangzatos nevet kapott

Nos, akkor a hosszú bevezetés után itt az ajánlat a brókereknek, neppereknek, profiknak és amatőröknek: kérem szépen, adjanak tanácsot arra vonatkozóan, hogy mit vásároljon a befektető. Kit vagy kiket kell vásárolni, tőlük milyen műveket, milyen a várható nyereség vagy hozam – évekre lebontva – mindezt mire alapozzuk, és a végén milyen esélyünk van a nyereség realizálására, és mi van, ha ki szeretnénk szállni? – mert épp úgy hozza az élet, hogy cashre van szükségünk. És nem utolsósorban, milyen kockázatokkal kell számolnunk a futamidő alatt. Azt gondolnám, hogy aki ezekre a kérdésekre elfogadható választ tud adni, és a hozam legalább egy közepes ingatlanbefektetés szintjét megüti, az bíztathat klienseket befektetésre. Aki nem tud megfelelni az elvárásoknak, az jobb ha hallgat, mert többet árt, mint használ a piacnak.

Megjegyzés: ne hivatkozzanak már lefutott történetekre és múltbéli csodálatos véletlenekre, mert ma ma van, és az már nem a tegnap. Ne hivatkozzanak nyugati példákra sem, mert ugyan a trendek 20-30 év késéssel általában megérkeznek hozzánk, de az a likvidítás, profizmus, és tőke mennyiség – a kultúráltságról már nem is beszélve – tapasztalataim alapján úgy tűnik, hogy hozzánk soha sem érkezik meg.

Azért ne keseredjenek el, ha kicsi is, meg savanyú is, de mégiscsak a miénk ez a mű-kereskedelem. Ami megnyugvással töltheti el magyar szívünket, hogy ezt a piacot tőlünk senki nem akarja nemhogy elvenni, de még csak elkívánni sem.

Kiváncsian várjuk az ajánlatokat!

Kováts Lajos